Kicsit sokáig tartott, mire árban és minőségben megfelelő hangszedőt találtam hozzá. Az AT-VM95ML túlzottan kulturálatlan volt, a VM740ML pedig a lukas prezensztartománya miatt nem felelt meg. Aztán olvastam egy cikket, amelyben utóbbi mérési eredményeit összehasonlították az 540ML-ével, így aztán beruháztam arra a típusra, tudván, hogy a 740-ben ugyanaz a tű van, így legalább lett egy tartalékom. Külön örültem a túlnyúlás beállításához szükséges sablonnak, bár a centrumtól 57,5 mm-re lévő nullpont számomra elég misztikus, az általános sablonokon ez az érték 61mm.
Az 540-sel végül helyükre kerültek a dolgok, stabil, tágas színpad, megelevenedő csemballó. A legkritikusabb felvétel is, Beethoven Missa Solemnise, Deutsche Grammophon kiadásban, életre kel, bár még egy kicsit mindig színezettebb, mint szeretném. A hangzás színezettsége mindazonáltal inkább a felvételek eme tulajdonságaitól függ, mint a lemezjátszóétól. Könnyűzenei próbaként a Dolly Roll Eldorádoll című lemezét használtam. Az előadás nyugodt és dallamos habár enyhén sistergős. Utóbbi valószínűleg a hangszedő hibája. A basszus, nem különösen intenzív, de végig kontrollált és egyenletes marad.
Hogy rosszat is írjak: a liftkar kezelése kicsit problémás, hozzá kell szokni. A vaskos üvegtányért a pici motor nehezen pörgeti fel, indításkor érdemes a tányért "meglökni". Akkor ritkábban kell szíjat cserélni.
Előnyök:
Kulturált előadás könnyű és komolyzenén egyaránt.
Hátrányok:
Nehézkesen kezelhető liftkar. A tányér tömegéhez képest gyenge a motor.
